Rólatok
Rátok gondolok
minden éjszakán, párnáim közé szorulva, szorongva, emlékeimbe borulva,
rátok tekintek,
egy-egy képet újra elővéve, forgatva, nézve,
félve, ahogy remegő kezembe van véve,
titeket szeretlek,
visszarévedek, emlékezem s nem tévedek,
néhányat elejtek, de megfogom, majd szétesek,
veletek élek,
magamban elbújva s bennetek halottan
kuporgok agyunkban, egy sötét sarokban,
együtt fázunk,
elfogyott már házunk, de várunk még egy házra,
hátha hontalanságunkban csókot ad a szájra
az idő, ki mindent begyógyít, mindenre megtanít,
de még nem látunk a könnytől, mert a könny elvakít.